Mikor a színpadhoz ért, a fiú rá mosolygott. Mintha csak neki, egyedül őneki énekelt volna. Anna csak ált ott. Még mindig nem fogta fel teljesen amit látott. Legszívesebben egész este ott maradt volna a színpad mellett, de neki táncolnia kellett az emberekkel. Miközben táncolt, mindig Damien tekintetét kereste. Ez még Bencének is feltűnt.
- Ki az a srác ott a színpadon? – kérdezte rosszmájúan Kingától.
- Anna elmondása szerint Damien. – mondta elbűvölve Kinga, mert kicsit őt is megbabonázta a fiú kisugárzása.
- Nem valami nagy szám. – mondta fancsali képpel Bence, de mivel Kinga válaszra sem méltatta elment.
- Most tudsz vele beszélni. – mondta Kinga, miután Anna odament hozzá.
- Kivel?
- Hát Damiennel. Most másvalaki énekel. Gondolom szünetet tart vagy ilyesmi.
Hát igen! Most beszélhet vele! De mit mondjon neki?
Gondolatban még tiltakozott, de a lábai már vitték. Egészen Damienig.
- Szia! – köszönt neki a fiú, amikor odaért.
- Szia! – köszönt ő is vissza bátortalanul. Olyan idétlennek érezte magát hirtelen.
- Hozzám jöttél? – kérdezte Damien kedvesen. Megnyugtató érzés volt a közelében lenni. És ezt Anna is érezte.
- Nem. Kingát keresem. – hazudta Anna bátortalanul. Nem nagyon jött ki hang a torkán.
- De hisz tőle jöttél! – mondta kicsit gúnyosan a srác, aztán elmosolyodott.
- Na jó! Téged kerestelek! – vallotta be kicsit szégyenkezve. Damien újra elmosolyodott.
- Gyönyörűen táncolsz. – mondta neki biztatás képen. Ami igaz is volt, mivel Anna több évig tanult táncolni.
- Te meg csodásan énekelsz.
- Kerestelek már a parkban.
- Én is téged. Csak épp nem voltál ott. Úgy látszik, hogy elkerültük egymást. – aztán mindketten elhallgattak. Csak nézték egymást szótlanul a rózsakertben miközben rájuk sütött a hold. A kastélyból lágy muzsika hallatszott ki. Damien megfogta Anna kezét.
- Lenne kedved táncolni most velem? – Anna igent bólintott. Damien lágyan átfogta a derekát, miközben ő átölelte az imádott fiút. Senki sem látta őket, kivéve egy személy az erkélyről. Kinga volt az. Csak szótlanul ált és nézett. Kavarogtak a fejében a gondolatok. „ Miért vagyok dühös? Mért zavar, az engem, hogy Anna ilyen jól elvan?” Most először volt irigy a legjobb barátnőjére.