Másnap Anna arra ébredt fel, hogy csörög a telefon. Bár, tudta, hogy Damien nem tudja az ő telefonszámát, mégis reménykedve vette fel. Aztán pár perc múlva csalódottan rakta le. Így ment ez egész nap míg nem délután megcsörrent a telefon.
- Igen tessék? – kérdezte már egy kicsit unott hangon a lány.
- Szia Anna! Itt Damien. – a hang hallatán Anna szíve a torkában dobogott. Alig kapott levegőt. – Na haragudj, hogy zargatlak, csak arra lennék kíváncsi, hogy ráérsz-e holnap? Jó lenne találkozni veled.
- Persze. – mondta minden habozás nélkül.
- Az jó. Akkor háromkor tudunk találkozni a parkban?
- Igen.
- Ennek örülök. De most mennem kell. Szia! – mondta és letette a telefont.
Anna el sem hitte. Életében először randizik! Damiennel! „ De mit vegyek fel? Hogy kell ilyenkor viselkedni?” A gondolkodásból Kinga hangja zökkentette ki.
- És ezt, hogy magyarázod el a szüleidnek? – a kérdés viszont jogos volt a tegnapi után. Az már világos volt a számára, hogy a szülei legfőképp az édesanyja nem kedveli Damient. De az Annát is meglepte, hogy milyen gyorsan talált rá megoldást.
- Majd azt mondjuk, hogy nálad leszek. Te holnap úgy is mész haza.
- Jó. – mondta már kedvesen. Szinte már túl kedvesen. De ez Annának fel se tűnt, mivel egyfolytában ez a gondolat járt a fejében: Randizok Damiennel!