Anna izgatottan keresgélt a szekrényében valami elfogadható ruha után. Még ő maga sem tudta, hogy mit akar felvenni.
- Miniszoknyában kellene menned. – tanácsolta Kinga az ágyon ülve.
- Az túl kihívó lenne. Meg az anyunak rögtön feltűnne. Meg nincs is. – Meg nincs olyan szép lábam, mint neked. Gondolta magában de ezt már nem mondta ki. Valahogy Kingát mindig előbbre helyezte saját magánál. Sokkal szebbnek, tartotta őt a hosszú szőke hajával. Meg valahogy Kinga jobban be is jött a pasiknak. De az soha eszébe sem jutott, hogy féltékeny vagy irigy legyen rá. És biztos volt benne, hogy most Kinga sem féltékeny most Damien miatt.
Végül egy farmer és egy szolid virágos mintás felső mellett döntöttek.
- Öltözhetnél merészebben is Anna! – mondta komolyan a barátnője. A végén még azt hiszik, hogy apácának készülsz. A lány végignézett Kingán. Egy icipici top és egy farmer miniszoknya volt rajta.
- Inkább nem mondok semmit. – ezzel lezártnak tartotta a beszélgetést. Úgy tűnt, hogy Kinga sem akarja tovább feszegetni a témát. Eltelt pár perc mire végül megszólalt.
- Tényleg! – csapott a homlokára hirtelen. – Hoztam egy filmet! – azzal elkezdett kutakodni a táskájában. – Nézzük meg most!
- Jó. – mondta Anna és lementek a nappaliba.
Valami romantikus vígjáték volt. Persze Anna nem sokat értett belőle, mert Kinga egyfolytában fecsegett. Meg persze nem is azon járt az esze. Gondolatban már elképzelte a randit. A lágy szellőt, miközben lesodorja az őszies leveleket az ágról, a szökőkút csendes csobogását, Damien arcát, és az első szenvedélyes csókot. Ebbe annyira belemerült, hogy nem is vette észre, hogy Kinga szól hozzá.
- Anna! Neked beszélek. – csattant fel jó hangosan mire a lány megrezzent. – Milyen volt a film?
- Ránézett a tv képernyőjére. A filmnek persze már régen vége volt.
- Nagyon jó! – hazudta, miközben azt sem tudta, hogy miről szólt.
Aztán elmentek aludni. Annának alig jött álom a szemére. El sem hitte, hogy élete első randija pár óra múlva fog bekövetkezni.
„Randizok! Damiennel! A parkban. De mit mondjak neki? Hogy viselkedjek? Ez tényleg ennyire bonyolult, vagy csak én izgulok nagyon?”