9. fejezet.
2005.09.02. 22:18
A park felé.
Egy szörnyű rémálomból ébredt fel. Álmában elkésett a randiról. Mire odaért, Damien egy szőke lánnyal volt. Ezt annak tulajdonította, hogy este olyan sokat gondolt a dologra. Kimászott az ágyából. Mivel Kinga még aludt, igyekezett hangtalanul öltözködni. Ránézett az asztalán lévő órára. Még csak hajnali hat óra volt. Igyekezett nem nagy zajt csapni miközben lement a konyhába. Merengve elült az egyik székre. Az egész ház kihalt volt. A cselédek sem voltak itt ilyenkor még. Persze neki elég jó kapcsolata volt velük. A fiatalabbakkal sokat beszélgetett. De most csak ült maga előtt és gondolkodott. A parkon járt az esze. De mire észbe kapott már a kihalt utcákat járta. A park gyepén mint ezernyi csillag csillogtak a harmatcseppek. Letörölte az egyik padot és leült. Damienen gondolkodott. „Hiszen azt sem tudom, hogy hány éves!” Hirtelen fölpattant. El is ijesztett két madarat, amik eddig békésen pihentek a szökőkút szélén. Mivel nem volt kedve visszaülni, elindult haza. Kinga csak akkor ébredt fel, amikor Anna becsukta maga után a szobája ajtaját. - Hát te hol voltál? – kérdezte tőle álmosan. - Csak a konyhában. – nem volt kedve mesélni. Ránézett az órára. 9 óra volt. – Gyere menjünk le reggelizni! – javasolta Kingának. Az ebédlőben már ki volt készítve minden. Kinga álmosan lehuppant az egyik székre. Reggelizek aztán visszamentek a szobába beszélgetni. Elérkezett a fél kettő. - Most már ideje lenne készülődni! – tanácsolta Kinga - Szerintem is. – mondta, és bement a fürdőszobába zuhanyozni. Felöltözött és befonta két copfba a haját. Persze ez Kingának nem tetszett. Megint előállt Annának az apáca szöveggel. A smink is csak szempillaspirálból és szájfényből állt neki. Kinga már nyitotta volna a száját, de aztán meggondolta magát és elhallgatott. Csak megadóan bólintott amikor Anna azt kérdezte, hogy jól néz-e ki így. Aztán elérkezett a fél három. Beültek a Kingáért jövő limuzinba. Annának már a torkában dobogott a szíve. A parktól egy utcányira kérte, hogy rakják ki. Elbúcsúzott Kingától és elindult. Mintha nem is a földön járt volna. Lábait pillekönnyűnek érezte. Szinte repült a park felé.
|