10.fejezet
2005.09.03. 13:13
Randi 2/1
Damien már várta a parkban. Az egyik padon ült. Anna zavartan odament hozzá. - Szia! De jó, hogy látlak. – köszönt neki a srác, amikor odaért. - Szia. – zavarában leült Damien mellé a padra. Olyan idétlenül érezte magát. - Úgy eltűntél a bálon. Mi történt? - El kellett mennünk. – nem akarta bővebben elmagyarázni, ezért témát váltott – Olyan szép ez a park. Úgy szeretek itt lenni. - Én is. Valahogy megnyugtat. - Engem is. – miközben beszélt találkozott a tekintetük. Csak nézték egymást csendben. Csak a pad előtt elmenő emberek léptei törték meg ezt a csendet. De Annának eszébe jutott a reggeli gondolata. „ Hisz azt se tudom, hogy hány éves!” Már csak azt kellett kitalálnia, hogy ezt hogy kérdezze meg tőle. Úgy látszik, hogy a nagy gondolkodás kiülhetett az arcára mivel Damien megkérdezte tőle: - Mi az Anna? Valamit kérdezni szeretnél? - Hány éves vagy? – Ezt olyan gyorsan mondta ki, hogy a meglepettségtől a szája elé kapta a kezét. Ezt nem így akarta kérdezni. - 17. Te pedig 15. - Honnan tudtad? – Anna meglepődve nézett rá. - Csak tippeltem. De úgy látszik, hogy ráhibáztam. – rámosolygott a lányra. És Anna vissza. Kezdett egy kicsit megnyugodni. - A Damien nem magyar név… - Francia. A nagyszüleim Franciaországból jöttek. És még a szüleimre is ráragadt ez a francia név hagyomány. Ezért lett Damien a nevem. - Nagyon szép név szerintem. - Az Anna Martina is. - Igen csak nem így együtt. – nagyon utálta a Martinát az Anna mellé. - De én nem ide akartalak ám hozni téged. – kapott észbe hirtelen a fiú – Hanem moziba. Vagy egy itt a közelben. Van kedved eljönni velem? - Persze. – Veled még a világvégére is. Gondolta magában Miközben a mozihoz mentek, beszélgettek. Anna észrevette, hogy amikor azokat a csillogó fekete szemeket látja, majdnem elolvad. Egyszerűen megbabonázta őt a fiú tekintete. A moziban közösen kiválasztottak egy vígjátékot. Anna nagyon jól éreztem magát Damiennel. „ Alig akarom elhinni, hogy itt ülök mellette” Miközben ezt gondolta rámosolygott a fiúra. Erre Damien megfogta Anna kezét. „ Milyen puha kezei vannak!” Gondolta magában a lány és úgy érezte, hogy ez élete legjobb napja.
|