Mikor vége lett a filmnek, Damien felajánlotta, hogy hazakíséri. Anna tudta, hogy hazáig nem mehetnek együtt mert nagy lenne az esélye annak, hogy észreveszik őket ketten. Így hát fél úton azt találta ki, hogy be kell még mennie valahova.
- Mikor találkozunk újra? – kérdezte Damien és megfogta a lány kezét. Hát nem tart unalmasnak? Gondolta Anna és elmosolyodott.
- Holnapután? – kérdezett vissza ő.
- Jó lenne. A parkban találkozzunk?
- 3-kor? – kérdésre kérdéssel válaszoltak.
- Itt a telefonszámom. – adott a fiú a lány kezébe egy papírt – De majd hívlak.
- Jó. De most már tényleg mennem kell. – Damien még mindig fogta Anna kezét. Csak nézte szótlanul a lányt. Anna nem tudta, hogy mit tegyen. Végül szájon puszilta a fiút. Megcsókolni még nem merte. Damien elmosolyodott.
Anna boldogan indult el haza. Útközben végigsimította a kezét az összes rózsaszálon, amit csak elért. A szél lágyan fújdogálta a sötétvörös haját. Mintha a világ is mosolygott volna rá. Mintha nem is járt, hanem repült volna. Ez a jó kedve egész hazáig tartott. Mert a ház előszobájában ott fogadta az édesapja az édesanyja és a bátyja (aki aznap érkezett haza).
- Hol voltál Anna Martina? – kérdezte erélyesen tőle az apja. Mindenki szigorúan nézett rá. Csak nem tudták meg?
- Kingánál voltam. – próbálta közönyösen mondani, mintha nem is értené, hogy mért kérdezik ezt tőle.
- Felhívtuk Kingát, aki azt mondta, Hogy nem vagy ott. – ezt az édesanyja mondta. „Most minden elveszett.” Gondolta Anna.
- Hanem egy fiúval találkozol! – ezt szinte ordítva mondta neki a bátyja.
- Mért hazudtál nekünk Anna! – ezt az édesapja mondta neki. Anna egy re kisebbnek érezte magát, őket pedig egyre nagyobbnak.
- Hisz téged Bencének szántunk! – fakadt ki az anyja. Anna megdermedt az elképedtségtől. Hiszen ez a XXI. Század. Ezt nem tehetik vele. Ő nem egy tárgy amit csak oda lehet adni. És mi van az érzelmekkel? Azok nem számítanak? És a szeretet? A szülei talán nem szeretik őt? Csak egy jó partit akarnak belőle csinálni. Már a könnyeivel küszködött. De nem fog sírni. Most ez egyszer kemény lesz és nem fog sírni. De nem bírta megállni. Zokogva rohant fel a lépcsőn. Bezárta maga mögött a szobája ajtaját, és elterült az ágyon.